Input — az egyetlen módja az angoltanulásnak

A nyelvtanulás modellje

Elgondolkodtál már azon, hogy lehetséges, hogy olyan könnyű beszélned az anyanyelveden? Mondani akarsz valamit (kifejezni valamit), a megfelelő kifejezések és mondatok pedig egyszerűen ott teremnek. Ennek a folyamatnak a nagy része nem tudatos: valami csak megjelenik a fejedben. Kimondod vagy nem, de nem tudod, honnan jött. A következő modell megmutatja, hogyan lehetséges ez:

1. Megkapod az inputot - mondatokat olvasol vagy hallasz valamilyen nyelven. Ha megérted ezeket a mondatokat, eltárolódnak az agyadban. Pontosabban, az agyadnak a nyelvért felelős részében.
2. Ha ezen a nyelven akarsz mondani vagy leírni valamit (ez az output), az agyad képes megkeresni egy mondatot, amit korábban már hallottál vagy olvastál - a mondatot, aminek a jelentése egyezik azzal, amit éppen ki szeretnél fejezni. Ezután lemásolja a mondatot (megalkotja ugyanazt vagy egy hasonlót) és te kimondod. Ez a folyamat nem tudatos: az agyad automatikusan csinálja.

A modell magyarázata

Természetesen ez a modell nagyon egyszerű. Az agy valójában nem teljes mondatokat, csak részeket (kifejezéseket) keres. Képes bonyolult és hosszú mondatokat felépíteni ezekből a részekből. Tehát nem csak "lemásol" egy mondatot, hanem egy időben több mondatot felhasználva alkotja meg az újat.

Például "tudja", hogy elvehető egy szó egy már korábban hallott mondatból és helyettesíthető egy másikkal, aminek szerepe megegyezik a mondaton belül. Pl. már hallotta azt, hogy "A macska az asztal alatt van", ebből könnyen előállítható az, hogy "A kutya az asztal alatt van" vagy "A könyv a szék alatt van" (ha már korábban hallotta és megértette a kutya, könyv és szék szavak jelentését). Több szó is behelyettesíthető: "A macska a nagy fekete asztal alatt van".

Az agy képes fejlettebb átalakításokra is. Ha megismerteted az alábbi három mondattal,

Szeretek golfozni.
Szeretek lazacra horgászni.
A golf pihentető.

képes megalkotni ezt:

Lazacra horgászni pihentető.

Egy raggal ellátott főnév és egy főnévi igenév ("lazacra horgászni") került egy főnév (golf) helyére. Végeredményként kaptunk egy olyan új mondatot, ami nem igazán hasonlít a három kiinduló mondat egyikére sem.

Ám ez a tény nem változtat a legfontosabb dolgon: az agynak inputra van szüksége. Minél több pontos és érthető mondatot kap, annál többet tud visszaadni és több saját mondatot lesz képes alkotni.

Tulajdonképpen a fent bemutatott modell alapvetően megegyezik Stephen Krashen (University of Southern California) megértésen alapuló hipotézisével (comprehension hypothesis) és része Krashen nyelvtanuláshoz való "természetes" hozzáállásának.

A modell leírja, hogyan tanulja meg egy gyerek az anyanyelvét. A gyermek figyeli szüleit és a többi embert, az agya mondatokat gyűjt és egyre jobb lesz a saját mondatok előállításában, 5 éves korában pedig már képes folyékonyan beszélni.

De ugyanez a modell működik egy idegen nyelv megtanulásánál is. Valójában mi azt gondoljuk, ez az egyetlen módja, hogy helyesen tanuljunk meg egy nyelvet.

Amit a modell jelent a nyelvtanulóknak

A következőkben leírjuk, mi a lényege a módszernek egy idegen nyelvet tanuló szemszögéből:

• Az agy mondatokat állít elő az alapján, amit korábban olvasott vagy hallott (input). Tehát a fejlődés kulcsa, hogy tápláld az agyad rengeteg inputtal - helyes és érthető mondatokkal (leírt vagy hallott). Mielőtt elkezdesz beszélni és írni egy idegen nyelven, az agyadnak megfelelő mennyiségű helyes mondatra van szüksége az adott nyelven.

• Az output (beszéd és írás) kevésbé fontos. Nem ez a módja, hogy fejleszd a nyelvtudásod. Sőt, valójában káros a túl korai és figyelmetlen output. Tehát lehetséges a beszéd és íráskészség fejlesztése beszéd és írás gyakorlatok nélkül.

• Nincs szükséged nyelvtani szabályokra. Anélkül tanultál meg beszélni az anyanyelveden, hogy foglalkoztál volna igeidőkkel vagy elöljárószavakkal. Egy idegen nyelvet is el lehet sajátítani ilyen módon.

Hogyan változtatja meg az input a nyelvtanulásod

Ha elolvasol néhány idegen nyelvű könyvet, észre fogod venni, hogy fejlődtél az adott nyelvben. Új szavakat fogsz használni az iskolai dolgozataidban és e-mailjeidben. Meg fogsz lepődni, de az idegen kifejezések egyszerűen csak előjönnek, amikor írsz vagy beszélsz. Az, hogy hogyan kell használni az igeidőket a részeddé fognak válni. Automatikusan fogod használni őket, gondolkodás nélkül. A megfelelő kifejezések maguktól megjelennek a fejedben.

Könnyű lesz használni a nyelvet, hiszen az agyad csak megismétli azokat a dolgokat, amiket korábban már többször látott. Egy könyv elolvasásával mondatok ezreit adod át az agyadnak. Azok onnantól kezdve a részeddé válnak. Hogyan tévesztenéd el és mondanád azt pl, hogy "I feeled bad", ha korábban egy könyv elolvasás közben 50-szer láttad a helyes formát (I felt bad)? Egyszerűen nem tudod elkövetni ezt a hibát többé.

Biztosan észre fogod venni a fejlődést a következő nyelvi tesztnél. Például a feleletválasztós kérdéseknél "érezni" fogod, hogy melyik a jó válasz. Talán nem tudod majd, miért éppen az (nem leszel képes egy szabállyal megindokolni), de tudni fogod, melyik a helyes. Tudni fogod, mert korábban már többször is olvastad helyesen.

Ez igaz minden szóra és nyelvtani szabályra. Ha olvasol az adott nyelven, el tudsz feledkezni az nyelvtani szabályokról. Dobd el a nyelvkönyved! Nem kell ismerned pl. a "present perfect" használatának szabályait. Még csak nem is kell ismerned ezt az elnevezést. Ehelyett olvass el néhány könyvet és hamarosan érezni fogod, hogy az "I have seen Peter yesterday" hibás és az "I saw Peter yesterday" a helyes. Az első mondat egyszerűen rosszul hangzik. Hogy lehet ez? Egyszerű. Az agyad az első változatot egyszer sem látta, míg a másodikat mondjuk 192 alkalommal.

Tudod, mi a különbség egy tanuló és egy anyanyelvi beszélő között? Az anyanyelvi beszélő "érzi", mi a helyes. Meg tudja mondani, hogy egy mondat jó-e vagy rossz, és ehhez nincs szüksége nyelvtani szabályokra. Képes rá, mert rengeteg mondatot hallott és olvasott már az adott nyelven életében. Ez az egyetlen különbség egy tanuló és egy anyanyelvi beszélő között - az input mennyisége. Te is beszélhetsz anyanyelvi szinten, ha megvan a kellő mennyiségű input.

Hogyan ismertem fel, hogy anyanyelvi szinten beszélek

Soha nem fogom elfelejteni, amikor először kinyitottam Michael Swan Practical English Usage c. könyvét (ez egy nagyszerű angol nyelvkönyv). A középiskola befejezése után történt, akkor már nagyon jó voltam angolból. A könyv tele volt olyan angol nyelvtani problémákkal, mint "mikor használ belowt és mikor undert " vagy "miket lehet kifejezni a must segítségével". Mindegyik problémához voltak példamondatok (ezek mutatták a helytelen és helyes használatot) és szabályok, mint "Az undert akkor használjuk, ha valamit befed vagy eltakar a felette lévő dolog és ezek érintkeznek".

Átböngésztem a könyvet, oldalról oldalra. Amikor láttam egy hibás példát, azt gondoltam: "Persze, hogy rossz; szörnyen hangzik!" Amikor láttam egy szabályt, azt gondoltam "Ó, nem is tudtam, hogy erre van szabály". Oldalról oldalra tapasztaltam, hogy egyik szabályt sem ismerem, ami a könyvben van és... nincs is szükségem rájuk! (és nem is tudtam volna megtanulni őket még akkor sem, ha akartam volna). Csak ránéztem egy mondatra és megmondtam, hogy jól hangzik-e vagy nem.

Majdnem anyanyelvi szinten beszéltem. Az által, hogy könyveket olvastam, tévét néztem, felvételeket hallgattam, stb. Rengeteg inputot kaptam és kifejlesztettem egy megérzést a nyelvvel kapcsolatban.

Rengeteg példa van olyan emberekre, akik közel anyanyelvi szintre fejlődtek a nagy mennyiségű input által - például Michal, én, és a Successful English learners rész másik szerzője. El is olvashatsz két érdekes esetet Stephen Krashen tudományos cikkéből.