Írással és beszéddel kárt okozhatsz az angolodban

Hogy teheted gyakorlással rosszabbá az angolod

Ha felteszed a kérdést, „Hogyan tudok megtanulni jobban angolul beszélni?”, sokan azt mondják rá, hogy „Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni”. „Beszélj és írj angolul amikor csak tudsz”, mondják ők. Az angolórákon sokszor kell beszélni és írni. Mondatokat alkotsz, ha csinálsz egy feladatot a tankönyvedből, amikor a tanár felszólít téged vagy amikor házi feladatot kell írnod.

A gyakorlás nagyon hasznos lehet. Sőt, szükséges ahhoz, hogy jól megtanulj angolul. Akkor mi a baj? A baj az, hogy a tanulók nagy része beszéd és írás közben sok hibát követ el. Néhány embernek minden mondatában van hiba!

Tegyük fel, hogy írni akarsz egy e-mailt angolul. Még nem vagy tökéletes és gyorsan meg akarod írni az üzenetet. Ezt írod (helytelenül): „I want speak English”.

Amikor írsz egy mondatot, akkor el is olvasod. Így a helytelen mondat „káros input” lesz az agyad számára. Amikor legközelebb írsz egy üzenetet, akkor nagyobb valószínűséggel írod azt, hogy „I want finish” vagy „I want be happy”. Miért? Mert „I want speak English” még friss a fejedben — nemrég használtad! És amikor leírod még párszor, hogy „I want <do something>”, akkor ez egy rossz szokás lesz: „I want <do something>” az angol használata során természetes lesz számodra. Az ilyen rossz szokásokat nagyon nehéz kijavítani. Még ha valaki később rá is mutat a hibára és erősen koncentrálsz arra, hogy elkerüld, a rossz szokás gyakran erősebb. Ez egy reménytelen harc.

Mindig amikor hibát ejtesz írás vagy beszéd közben, ezeket a hibákat még jobban megerősíted. Ahogy megismétled ezeket a hibákat, rossz szokásokat alakítasz ki. Ha sokat hibázol, akkor a gyakorlás ártalmas lesz, mert több rossz angolt tanít neked, mint jó angolt. Néhány tanuló olyan sok hibát ejt, hogy minél többet gyakorolnak, annál rosszabbak lesznek!

Nem lehetne „tanulni a hibákból”?

Csak akkor tudsz valamit tanulni a hibáidból, ha azokat valaki kijavítja. Ha mondasz egy helytelen mondatot és valaki rámutat a hibádra és elmondja hogy kell helyesen kifejezni azt, amit mondani akarsz, akkor az angoltudásod gyarapszik.

Ebből azt gondolhatnád, hogy beszéd és írás közben hibázni nem is olyan rossz dolog, mert lehetőséget kapsz arra, hogy kijavítsd a hibáidat és valami újat tanulj. Sajnos ez csak akkor igaz, ha van egy felügyelőd — egy hozzáértő személy, aki kijavítja a hibáidat. Ha nincs felügyelőd, akkor a hibákkal teli beszédből és írásból csak rossz szokásokat fogsz megtanulni.

Ha azt hiszed, hogy egy angoltanár lehetne az ellenőrződ, akkor gondold meg ezt:

• Sok tanár (főleg a nem angol anyanyelvűek) egyszerűen alkalmatlan. Néha „hibákat” találnak helyes mondatokban is és felajánlanak helyette egy rossz alternatívát. Meg se tudom számolni, hogy ez velem hányszor megtörtént a gimiben.
• A legtöbb tanár csak a legnagyobb hibákat javítja ki, a többit figyelmen kívül hagyja. Egyszerű oka van: az osztályban az idő véges. Ha kijavítanák az összes tanuló összes hibáját, akkor nem lenne idejük a leckéjükre. Járhatnál valamiféle privát tanárhoz, de mégis mennyibe kerülne az, hogy az összes hibád kijavítsa?

Mi a helyzet a „random anyanyelvűekkel”? Ebbe a kategóriába beleesik minden anyanyelvű, aki nem a tanárod: az amerikai barátaid, az ausztrál levelezőtársaid, anyanyelvűek a fórumokon, vagy csak az átlag emberek körülötted, ha egy olyan országban vagy, ahol az angol az anyanyelve az embereknek. Lehetnek-e ők hatékony felügyelők?

Nem valószínű. Nagy általánosságban, az anyanyelvűek nem fogják kijavítani a hibáidat! Amíg értik azt, amit mondani akarsz, addig teljesen figyelmen kívül hagyják a nyelvtani, szókincsbeli vagy kiejtési hibáidat. Például az alábbi üzenet tökéletesen érthető és vélhetően ki se fogják javítani:

I am want make question for knowing how to able speak English proper way. I need of a internet learn book for American word of slang. I will thank your help for life.

Miért van ez?

• A hibák kijavítása nem csak jó angoltudást igényel. Ahhoz, hogy kijavíts valakit, figyelned kell arra amit ír és mond. Ha valami rossz, akkor ki kell találnod valami jobbat. Mások kijavítása időt és erőfeszítést igényel. Az emberek pedig lusták, és nincs idejük arra, hogy mások mondatait javítgassák. Sokkal egyszerűbb figyelmen kívül hagyni a hibákat és folytatni a beszélgetést.
• Mindig kínos mások hibáira rámutatni. Sok anyanyelvű kerüli a kínos helyzeteket, és amikor elkövetsz egy hibát, úgy tesznek, mintha semmi nem történt volna.

Egyébként, még ha lenne is egy felügyelőd, aki remek visszajelzést ad bármikor angolul beszélsz vagy írsz, lenne egy másik problémád: mihez kezdesz a visszajelzéssel. Ha valaki adna egy listát a 20 hibáról amit az elmúlt 10 percben elkövettél, mit csinálnál vele? Csak az, hogy látod vagy hallod a kijavított mondataidat nem biztos, hogy elég lesz arra, hogy „felülírja” a rossz angolt, amit a helytelen mondatok ismételgetésével a fejedbe véstél. Hogy lehetsz biztos abban, hogy az a 20 hiba nem válik rossz szokássá? Sokféle módszer van rá — talán a legjobb, hogy a kijavított mondatokat berakod az SRS-edbe és többször áttekinted őket — de ez időt és munkát igényel.

Összefoglalva, „tanulni a hibáidból” jól hangzik, de a gyakorlatban ezt nehéz megtenni, mert nem elég hibázni — kell még valaki, aki visszajelzést ad neked. És kell egy rendszer, ami ezt a visszajelzést a fejedben tartja.

Megoldás: Ne hibázz többet!

Ahogy mondtuk, amikor gyakorolsz, megerősíted a hibáidat, és nem támaszkodhatsz másoknak a visszajelzésére. Azt is mondtuk, hogy gyakorolnod kell, ha meg akarsz tanulni angolul.

Van egy egyszerű megoldás erre az ellentmondásra: Soha ne hibázz! Még mielőtt azt hiszed, hogy elgurult a gyógyszerünk, kérlek olvasd el azt, amit egyikünk (Michal Ryszard Wojcik) írt a tapasztalatairól:

Az igazsághoz nagyon közel áll az, hogy én egyszer sem írtam le helytelen angol mondatot.

Sok nyelvtani szerkezetet ismertem és csak azokat használtam, amiket tudtam. A mondataim hasonlítottak azokhoz a mondatokhoz, amikről tudtam, hogy helyesek. Mindig jó példákat követtem, így a mondataim jók voltak.

Eleinte csak nagyon egyszerű mondatokat tudtam írni, de azok mind helyesek voltak. Ahogy haladtam előre, egyre több bonyolultabb mondatfelépítéseket használtam, és a mondataim így is helyesek voltak.

Ezzel a módszerrel soha nem erősítettem meg rossz szokásokat. Nem is volt soha rossz szokásom! Elejétől fogva csak helyes mondatokat másoltam. Minden egyes mondattal, amit írtam a jó szokásokat erősítettem meg.

Te is tudsz beszélni és írni hibák nélkül.

GYIK

„De ha félek attól, hogy hibázok, soha nem nyitom ki a szám!”

Nem fogsz félni a hibázástól, ha tudod, hogyan kell a dolgokat angolul kimondani. Tudni fogod, hogyan kell a dolgokat kimondani angolul, ha kapsz elég inputot — vagyis, ha folyamatosan helyes angol mondatokat olvasol és hallasz. Az input intuíciót ad neked. Egy idő után sok angol mondat egyszerűen csak jól fog hangzani — ösztönösen tudni fogod, hogy jók, mert addigra már számtalanszor láttad vagy hallottad őket. Mivel biztos vagy benne, hogy helyesek, nem fogsz félni használni őket.

Nem hiszed, hogy ez lehetséges? Gondolj bele, valószínűleg már van valamiféle intuíciód egyszerű angol mondatokról. „I don’t like it” és „Give it to me” valószínűleg jól hangzik neked, de „I don’t likes it” és „Give it to I” pedig nem. Miért hangzanak rosszul? Azért, meg egész idáig sok angolt olvastál és hallgattál. Csak kapj továbbra is sok inputot, és ugyanilyen megérzéseid lesznek más mondatokról is.

„Sokat hibázok beszéd közben — mit tegyek?”

1. Mindenképp kapj sok inputot. Ha hibákat ejtesz az angol mondataidban, az azt jelenti, hogy nem tudod hogyan mondj dolgokat angolul. Meg kell tanulnod, hogyan mondd őket. Ezt beszéddel és írással nem fogod megtanulni. Helyes angol mondatokat kell olvasnod és hallgatnod. Nincs más út.
2. Próbálj meg óvatosabb lenni — használd a hibamentes beszéd és írás szabályait.
3. Ha még mindig sok hibát követsz el, akkor talán az lenne a legjobb, ha egyelőre nem nyitod ki a szád. Válts át írásra, az időt ad neked „megállni, gondolkodni és utánajárni”, így az angolodat egy biztonságos és kényelmes környezetben tudod fejleszteni. Ha írás közben is sokat hibázol, akkor próbálj ki egy „csendes időszakot”: ne beszélj és írj, és egy-két hónapig foglalkozz csak inputtal.

„De az ember a hibáiból tanul!”

Persze senki sem tökéletes és néhány hiba így is be fog csúszni. De ez nem azt jelenti, hogy egyszerűen csak adjuk fel és a hibákból eredő problémákat hagyjuk figyelmen kívül. Ha megnézzük a tanulók által alkotott angol mondatokat, nagy különbség van olyan tanuló közt, aki gondtalanul ír (vagy mond) mondatot mondat után, és olyan közt, aki próbálja elkerülni a hibákat. Bár az összes hibát nem tudod elkerülni, több, mint 90%-ukat ki tudod küszöbölni sok inputtal és nagy odafigyeléssel írás és beszéd közben.

„Hibázhatok szándékosan?”

Igen. Néha mondhatsz vagy írhatsz olyat, amiről úgy gondolod, hogy rossz. Ezt megteheted, ha tudni akarod, hogy kell valamit mondani angolul. Például, ha egy anyanyelvűvel beszélsz, teheted ezt:

1. Mondd, hogy „Nem biztos, hogy ezt angolul így kell mondani, de ...” és mondd el a mondatod (ami valószínűleg rossz lesz).
2. Elmagyarázzák neked, hogy kell angolul helyesen kimondani azt, amit akarsz.
3. Megtanulod a helyes módon kifejezett mondatot.

Vedd figyelembe, hogy ez a módszer csak akkor biztonságos, ha:

• biztos vagy abban, hogy a beszélőpartnered kijavítja a hibáid
• csak alkalmanként használod

Hibák a kiejtésben

A hibák elkerülésére adott tanács a kiejtésre is vonatkozik. Ezt bővebben kifejtjük ebben a cikkben.